Cseszneki sziklamászó tábor
élménybeszámoló
A Várgesztesi mászótábor sikerét látva megrendezésre került egy Cseszneki tábor is.
Gesztesre 12 fővel indultunk, sajnos Csesznekre a kevés idő miatt, ami a jelentkezésre rendelkezésre állt 6 fővel indultunk.
Péntek: Kétséges volt a tábor létrejötte az utolsó pillanatig is, mivel az időjárás sajnos nem volt hozzánk valami kegyes. Pénteken szép idő volt, ezért reményekkel teli gyülekeztünk a RedRock előtt, ahol a felszerelések kiosztásával és kis sztorizgatással ütöttük el az időt, míg mindenki megérkezik. Délután 5 óra tájt indultunk el a következő kalandra, Csesznekre.
Sajnálatos módon a Várpalotai kaptatóra felérve már kezdett körvonalazódni, hogy nem valami jó idő közeleg, ezért versenyfutás az idővel, hogy legalább kipakolni ne szakadó esőben kelljen. Ahogy gondoltuk, kipakolás után szakadó esőben találtuk magunkat, ami keresztülhúzta programunkat, vagyis az esti túrázást a vízmosásban, majd visszaérve a sziklafal aljához, már sötétben fejlámpával. Egy-két órás kitartó intenzív eső után végre kezdett tisztulni az ég, és úgy gondoltam most érdemes elindulni a túrára, de már az elejétől fejlámpával. Ez még egy kis pluszt adott volna a túrához, de sajnos a várig jutottunk, ahol megint kiadós esőt kaptunk a nyakunkba. Megemlíteném, hogy sajnos Cseszneket is sújtotta az utóbbi hetek időjárása; mindenfele ledőlt támfalak, megcsúszott talaj, törmelék, repedezett házak, beomlott pincék, amiket szörnyülködve és szomorúan néztünk, a természet megmutatta erejét, sajnos az emberek és az ott lakók kárára. Az eső elől a helyi italmérő egységbe vetettük be magunkat, és ha már ott voltunk, az eső pedig csak esett, fogyasztani is kezdtük a helyi specialitást, ami egy olyan pálinka volt, ami nem nagyon akart kifolyni a pohárból, de finom volt! Mindenki kellő lazasággal és közvetlenül állt a táborhoz, és itt szeretném megjegyezni, hogy a táborok gondolata azért hívta életre magát, hogy az olyan embereknek, akik még nem voltak sziklát mászni és nincsenek túl egy megmászós napon, megmutassuk, milyen az az érzés, amit mi érzünk egy tábor vagy akár csak egy nap alkalmával, mindezt ellenőrzött és biztonságos körülmények között. Az eső csillapodása után visszatértünk szállásunkra és ott folytattuk a történetek, sztorik felelevenítését. Éjfél környékén mindenki úgy hajtotta álomra a fejét, hogy remélhetőleg egy szebb napra ébredünk, és az időjárás kegyeibe fogad minket.
Szombat: Reggel majdnem csak verőfényes napsütést sejtettem a takarom alól, ezért kipattant a szemem, és mint utóbb kiderült nem tévedtem nagyon, hisz változóan felhős idő köszöntött ránk, ami tökéletes a mászáshoz. Gyors reggeli cihelődés és irány a szikla futólépésben, azt a gondolatot követve, hogy másszunk annyit, amennyit csak lehet, ki tudja, holnap milyen időnk lesz. A sziklafalhoz megérkezve láttunk egy-két vízfolyást, de számunkra ez nem jelentett problémát, mivel a könnyű utak érdekeltek minket. A kötelek gyorsan bekerültek a standokba, és már indultak is az emberek a szikla tetejére. Voltak olyan utak, amiket elvileg mászni nem is nagyon lehetett volna, de hála a körbesétálós standépítős módszernek, most a tábor résztvevőinek lehetőségük nyílt rá, és közben egy kis barlangászást is beiktatathattak. Késő délután mindenki lehajszolva és fáradtan indult vissza a szállásra, de most az előző napra betervezett túraútvonalon. Valami lélegzetelállító látványban volt részünk, a tegnapi eső azért szépet is tudott mutatni… Az este további részét mindenki sziesztával töltötte, rá is fért a társaságra. Mindenki nagyot mászott, és úgy gondolom, ez egy igazi megmászós nap volt. Kaptunk egy szomszédot az apartmanba, aki sajnos rossz híreket közölt velünk, azaz szintén az időjárásnak köszönhetően a vasárnapra tervezett Kő-árokhoz 2-4 méteres vizet sejtett. Úgy gondoltuk, hogy holnap megnézzük majd magunknak azt a vizet, és mint utóbb kiderült jól is döntöttünk. Az este viszonylag korán ért véget, valaki már este 8-kor alvásra adta a fejét, de ez érthető egy ilyen nap után. Reggel sajnos nem a legjobb idő fogadott minket, de gyors összepakolást és a reggeli wellness programot követően indultunk Kő-árokba kisebb nagyobb fenntartásokkal. Megérzésem jónak bizonyult: víznek már csak nyomait találtuk, de tényleg nagy balhé lehetett az erdőben. Utunkat méteres vízmosások és kidőlt fák tömkelege szegélyezte, de 10 perc séta után a sziklafal aljába vetettük be magunkat. Itt jóval magasabb szikla várta a hódítókat, de mindenki kellő kitartással és ügyességgel vette az akadályokat. Az idő repült, de az időjárás kétségeket ébresztett bennünk, sajnos hol szemerkélt, hol nem, de azért ha már itt voltunk, másztunk, volt, hogy észre sem vettük, hogy esik.
A tábor végére maradt az ereszkedés megtanítása mindenkinek. A résztvevők többször jöttek fel hozzám a standba, és igen ügyesnek bizonyultak, de racionális gondolkodásuk nem igazán működött 20-25 méter magasan. Délután 5 fele indultunk vissza, megint csak lehajszolva szállásunkhoz, ahová jött a másik autó, hogy visszarepítsen minket a mindennapokba.
Következő táborunk Csókakő felé veszi az irányt, remélem itt sok ismerős arccal fogok találkozni, akik már voltak a táboraink egyikébe.
Cikk szerzője:
Szabó Zoltán
